Hazai informatikusok problémái
A cégek sokat nyerhetnének, ha a „munkahelyi jóllét” fogalmát megtöltenék tartalommal, mégpedig olyannal, ami igazodik az alkalmazottaik igényeihez. Több mint ötszáz 25-45 év közötti informatikust kérdezett meg a No Fluff Jobs állásportál arról, hogy mely tényezők befolyásolják a munkavállalók elégedettségét. Az ma már közhely, hogy munkahelyi kultúra alapvetően határozza meg egy szervezet működésének hatékonyságát. Ezért hosszú távon kifizetődő lehet „munkahelyi jóléti szolgáltatásokba” invesztálni, mert nő a munkavállalók elkötelezettsége, nagyobb munkateljesítményt nyújtanak, ritkábban vesznek ki betegszabadságot, és kisebb valószínűséggel hagyják el a céget. Ez fontos lenne, mert az IT-szakemberek egyelőre nem érzik, hogy például a globális gazdaság lassulása vagy a mesterséges intelligencia miatt gyengült volna az alkupozíciójuk. A megkérdezettek 73 százaléka nem fél attól, hogy a közeljövőben elveszíti az állását. Ezt az érzést erősíti a piac is.
Bár az elmúlt években sokszor felmerült, hogy az IT-szakemberek már alapból olyan jól keresnek, hogy a munkahelyválasztásnál más szempontok kerülnek előtérbe (érdekes feladat, szakmai fejlődés, rugalmas munkavégzés stb.), úgy tűnik, itthon még nem ez a helyzet. Az IT-szakemberek háromnegyedének (76 százalék) az első számú választási szempontja a fizetés nagysága. Ám nincs szignifikánsan lemaradva a munka és a magánélet egyensúlya (75 százalék) és a távmunka lehetősége (74 százalék) sem. A munka fontossága („az az érzés, hogy valami értelmeset csinálok”) és a szakmai fejlődés lehetősége azonban csak a hatodik és hetedik helyre került 63 és 61 százalékkal. Annak ellenére, hogy az anyagiak ennyire fontosak, juttatási csomagjukról csak a válaszadók 41 százaléka mondta azt, hogy nagyon elégedett vagy elégedett. A szakmai fejlődés lehetőségének megítélése még rosszabb. A válaszadóknak mindössze 25 százaléka vesz részt rendszeresen továbbképzéseken. 24 százalék mondta, hogy lenne erre lehetősége, csak épp ideje nincs rá. 18 százalékuk pedig azért nem megy képzésekre, mert azok nem az ő igényeihez igazodnak. A válaszadók közel harmadának (29 százalék) viszont lehetősége sincs arra, hogy fejlessze készségeit.
A válaszadók közel kétharmada (65 százalék) szerint alapvetően egyensúlyban van munkája és magánélete. De a „keresztkérdésekre” adott válaszokból kiderül: a kép nem fekete-fehér. Sok informatikusnak valójában nehézséget okoz a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúly kialakítása. A válaszadóknak csak 47 százaléka állította kategorikusan, hogy nem visz haza munkát, miközben 40 százalékuk időnként rákényszerül erre. 38 százalékuk a szabadsága alatt vagy munkaidő után is bekapcsolva tartja munkahelyi telefonját, azaz készenléti állapotban marad.
